-
SZEMELYES JEZUSKAINk
Reménytől izzó szemekkel és izgalommal teli szívvel pásztáztam a fényárban úszó szoba minden egyes apró, rejtett zugát. Idén a szokásosnál is többet rostokoltam az ajtó előtt és még így is rendkívüli tehetséggel tetettem, hogy már egy jó ideje az igazak álmát alszom. A világért sem hagyhattam ki az elém tárulkozó remek lehetőséget, hogy meglessem az ajándékcsempészés koronázatlan királyának kaszkadőröket megszégyenítő akcióját. Merengésemből halk léptek nesze ébresztett, fejemet azon nyomban felszegtem a padlóról, majd megláttam őt. Tekintetünk találkozott. Némiképp hátrahőkölt, majd szárnyaival a teljesség igénye nélkül söpörte félre az összes lehetséges díszt az egyébként is hanyatlóban lévő karácsonyfánkról. Valószínűleg maga Zatopek is megirigyelte volna, amilyen határozott gyorsasággal és atlétikai pontossággal futásnak eredt, bár a jókora bögre tejből mégis ideje kortyolni egy keveset.
Mindenki számára más-és más bohókás történet kapcsolódik ősei amatőr színészgyakorlatának felfedéséhez. Vannak, akik mély depresszióba esnek és több év hiábavaló próbálkozás után sem sikeredik kikászálódni belőle, mások könyedebben veszik a leleplezés feldolgozásának akadályait. A húsvéti nyúl, majd a Mikulás okozta tragédia után a gyerkőcök számára egy hónap sem telik el, és egyértelművé válik számukra, hogy a Jézuska is mindössze az ünnepi mendemondák szorgos szereplője.
A csemeték feltétel nélkül hisznek a mesevilág létezésében. A tündérek, manók és koboldok nem csupán az esti mesék papírra vetett karakterei, hanem jó barátok alakjában őrszik őket az éjszaka árnyai elől. A különböző képzeletbeli lények létezésének elfogadása valójában a remény és a kreativitás kiapadhatatlan forrásaként szolgál a csöppségek számára. A Jézuska és terjedelmes személyzetének megismerése pedig ebben a tekintetben a felnőtté válás és a realitások világába csöppenés egyik mérföldköve.
Tizenöt év elteltével azonban ismét belekóstolhatunk Alíz csodaországának álomvilágába, hiszen rájövünk, hogy a Karácsony angyalai valóban léteznek. Itt élnek velünk és nap mint nap azon munkálkodnak, hogy a remény szerves része legyen szürke hétköznapjainknak, észrevétlenül varázsolva boldogabbá csöppnyi életünk minden egyes darabkáját. Szárnyukat ugyan garbójuk alá rejtik, glóriájuk pedig pusztán azok számára látható, akik minden kétséget kizárólag hisznek a csodákban. Merj ismét gyermeknek lenni! Öleld hát meg bátran személyes kis Jézuskáidat, akik meglehet éppen ott szorgoskodnak melletted, fényárba öltöztetve az otthon meleg fészkét és úgy hívják őket: Anyu és Apu.
Máté
