-
A teriteken: Vizsgaidoszak
Valahogy mindig vizsgaidőszak idején jövök rá arra, hogy mennyi minden lehet érdekes, és szórakoztató. Mondjuk az üres, üveges tekintetű magam elé bámulás.
Vagy, hogy tanulás közben rájövök, hogy görbén ülök, és ennek vajon milyen következményei lehetnek? Gyorsan kiegyenesítem a hátam. Most jó. Egy ideig, mert egy perc múlva megint szembesülnöm kell a görbeség tényével. De most tanulni kell! Mégis eszembe jut még ezer olyan dolog, amit el kéne intézni, persze ráérne még, és szabadidőmben soha nem jut eszembe, bezzeg most…
Elgondolkodtam azon, hogy mi lehet az, ami ilyen mértékben el tudja venni a figyelmet a tanulás fontosságáról, és olyan érzetet kelt az emberben, mintha… A következőkre jutottam:
1. Megnyugvást jelent, ha az ölemben van a tanulandó anyag- annak ellenére- hogy nem igazán olvasok belőle.
2. Azt az időt, amit tanulásnak nevezel, nem fedi le a valóságot. Te azt mondod, hogy 5 órája tanulsz, valóság: maximum másfél óráról lehet szó.
3. Az, hogy sulival kapcsolatos dolgokat intézel pl.: tárgyfelvétel- azt az érzetet kelti, mintha ebben az időben is a tanulni valóddal foglalkoztál volna.
4. Miközben bambán olvasod a betűket egymás után, és azt gondolod, hogy tanulsz- igazából nem fogja fel az agyad az infókat, mert közben azon jár az eszed, hogy Carlos megcsalta Melindát…vagy hasonlón.
5. Ki kell ábrándítsalak: amikor a facebookon nézegeted, hogy ki mennyire szenved a tanulással- akárcsak te- attól még nem leszel okosabb!
És miután jön a “ma már tanultam eleget” szöveg, csak le kell egy kicsit pihenni, legalább egy fél órára, ami lehet alvás, evés, bármi, a lényeg, hogy nem fél órát jelent ez az idő sem, persze elképzelhető az is, hogy a diákok fejében ilyenkor megszűnik az időintervallumok határa, és a fél óra ez esetben egyet jelent.
És gondolatmenetem utolsó mondatának befejező pontjánál jövök rá én is: bizony a nekem szánt fél órás pihenő lejárt.
Fanny
