Kanyar on da internet

    1. Cook it!

      Hideg. Hó. Sapka. Sál. Kesztyű. Bunda bugyi. Két zokni. Már egy ideje ez megy, unalmas, nem? Tutibbnál tutibb dolgokkal lehet elkerülni a kékre fagyást az unatkozást és azt, hogy a négy fal rabjai legyünk. Ilyenkor olyan nehéz rávenni magunkat arra, hogy beöltözzünk a hó elleni nehézfegyverzetbe és kimozduljunk otthonról, szívesebben gubózik be az ember fia, lánya és naphosszat alszik, vagy csak teng- leng. Mit lehet ilyenkor tenni, azon kívül, hogy anyu és nagymamák ínycsiklandozónál ínycsiklandozóbb fogásokkal küzdenek az örökös fogyókúra ellen? Ha valaki egy kicsi elszántságot érez magában és még egy csipetnyi kísérletező kedv is található a tarsolyában, akkor ez az idő tökéletes arra, hogy a fakanál másik végét megragadjuk.

      Csináld magad! Hisz nincs annál jobb, mikor a saját kis menüddel örvendezteted meg az éhes pocakokat! A főzés szórakoztató, pláne ha nem egyedül műveled és sokkal könnyebb, mint gondolnád. Vegyünk egy pöpec példát. Wellington bélszín, salátával.

      Na, mármost a legnehezebb rész a saláta, hiszen millió meg egy változata ismert, a hozzávalók sorát meg ne is említsem. De vegyük lazán: paradicsom, paprika, ízlés szerint hagyma, uborka, saláta levél, kockázás, karikázás, ízesítés bum kész a köret.

      Éééés most jön a főfogás. Olyan egyszerű, mint az egyszer egy. Mi kell hozzá? Leveles tészta (minden boltban kapható) bélszín, szintén a legtöbb hiperszupergiga marketben kapható. Gomba, hagyma, só, bors. Gombát, hagymát felkockázzuk, megdinszteljük. Ezután  a leveles tésztát kinyújtjuk, kb 0,5 centisre. A bélszínt megmossuk, majd forró olajon kérgesre pirítjuk pár perc alatt, a lényeg, hogy ne süljön át, csak a szélei süljenek meg. Mindezek után a megpirított hagymát-gombát a kinyújtott tészta közepére halmozzuk, majd eloszlatjuk, úgy, hogy 3-4 centis sáv szabadon maradjon a széleken, a kupac tetejére rakjuk az átsütött bélszínt. Így ni!

       A szabad széleket bekenjük felvert tojással, hogy a tészta tapadjon. Végül egymásra hajtjuk a részeket, ami a tojásnak köszönhetően úgy marad, legutolsó lépésként, mielőtt a sütőbe dugjuk még bekenjük a maradéktojással a tészta tetejét.

      Ugye, hogy nem nagy ördöngösség? 40 percre sütőbe dugod a bebugyolált husit és hátradőlve élvezheted, ahogyan beérik a munkád gyümölcse.

       Íme, a végeredmény, jó kísérletezést, no és persze lakmározást! 

      Alex

    About



    Diákszervezeti mikroblog az iskolai életről, moziról, popkultúráról és igazából mindenről, amiről egy ilyen internetes zugnak szólnia kell.